13. Osztály Művészeti kirándulás Olaszország 2015. szeptember 21-25.
Szeptember 21.-én, hétfőn reggel, 8 órakor, indultunk el, 13. osztályos diákok, a művészeti kirándulásunkra. Mindenki félig álmosan, ám izgatottan csevegett a buszban, hiszen nem más volt az úti cél, mint Olaszország. Sokan közülünk még sosem jártak Olaszországban, sőt sokak még tengert sem láttak élőben. Így hatalmas élmény volt mikor egy egész napi buszút után, éjjel végre megérkeztünk a szállásunkra, Cavallino-ba. A kis bungalók elfoglalása után mindenki sietett le a tengerpartra. Nagyon szép este volt. Rengeteg csillag ragyogott az égen és a tenger hatalmas habzó hullámokkal morajlott a csupasz homokos parton.
Másnap reggel, napos meleg időre ébredtünk. Délelőtt mindenki ki strandolta magát és egy kis osztályóra keretében megvitattuk a szalagavatónk részleteit. Délután menetrend szerinti járattal behajóztunk Velencébe. Körbe néztünk a galambokkal teli Szent Márk téren, megcsodáltuk a díszes Székesegyházat és a hatalmas Dózse-palotát. Elidőztünk a Sóhajok hídja mellett, a gondolákat nézve. A naplementét a Canal Grande gótikus és barokk épületekkel szegényezett partjáról néztük. Este mindenki a szűk utcákat járta, ki-ki a kezében pizza szeletet nyammogva. Egy csendes belső udvarban még egy kis rögtönzött, tipikus olasz komédiát is eljátszottunk. Bugyuta szolgálókkal, a nagy pocakos úrral, egy ifjú hajadonnal és persze egy hős szerelmessel a főszerepben. Ottani járókelők talán vándor társulatnak is nézhettek minket.
Szerdán reggel a Gallerie dell’ Accademia felé vettük az irányt és egy képtárat néztünk meg, a reneszánsz időkből származó alkotásokról. Az aznapi délutáni szabadprogramot igencsak megnehezítette az eső, ennek ellenére voltak, akik ellátogattak az üveggyártásáról híres Murano szigetre. Másnap szintén, egy múzeum látogatásával kezdtük a napot. Aznap a Peggy Guggenheim Collection-t tekintettük meg. Ezen a kiállításon szerintem mindenki talált magának egy kis kedvencet, vagy valami érdekeset a sok elvont dolog közt. Ezután szintén szabad program következett, mindenki szétszéledt. Végre megkóstolhattuk az igazi olasz pizzát, friss zöld bazsalikommal a tetején. Az isteni kávét egy tiramisu kíséretében és
egy krémes, édes fagylaltot ropogós tölcsérben. Aztán sokan áthajóztak a turisták által, színes házai miatt közkedvelt közeli Burano szigetre. Mikor kikötött a hajó, tapintatni lehetett a különbséget Velencéhez képest. Ezen a szigeten csend volt és nyugalom, sehol semmi nyoma nyüzsinek. Minden kis színes ház ablakában muskátli, kis pékségből szállingózó sütemény illata, helyi focipályán játszó gyerekek nevetése. Kis hátizsákos turisták a romantikus hidakon csendben fotózkodtak. Utolsó nap révén az estét mindenki a parton vagy a teraszon beszélgetve, nosztalgiázva töltötte.
Péntek reggel indultunk haza Budapestre de közben kis kitérőket tettünk. Először Triesztben álltunk meg, ami nekem leginkább Budapestre hasonlított. Sokszor olyan érzésem volt, mintha csak itthon a Bazilika melletti utcában sétálnék. Az estét Ljubljanában töltöttük, esernyővel a fejünk felett, ugyanis egész végig esett az eső. Ennek ellenére neki vágtunk bejárni ezt a várost is. Sokan még az ottani várba is felmásztunk és kisgyerekek módjára Ipiapacsot játszottunk, az ott dolgozók nem tetszésére. Kellemes lezárása volt ez egy szuper osztálykirándulásnak.
Szerintem mindenki számára emlékezetes marad ez az együtt töltött pár nap, és mindenki mosolyogva gondol majd vissza rá! Ha másért nem is, legalább ezért: Pizza, Pasta, Lavazza!
Kovács Flóra
13. osztály
A képeket Dani Attila készítette
