Jól érzem magam, ha tanulhatok, ha taníthatok, és mindig tanulok, miközben tanítok. A tanítás számomra egy olyan tudás nem magamnál-tartása, amit én már elsajátítottam, megtanultam, vele kapcsolatos tapasztalatokra szert tettem.

Szívesen tanítom az angol nyelvet, és ezen keresztül osztom meg megéléseimet, tapasztalataimat az angol kultúráról, ideértve irodalmat, hétköznapi életet, a kliséket és a klisékből kilógásokat, a skót, a walesi és az ír képet és valóságot, a nagy angol birodalom lenyomatait. 

 

Meggyőződésem és személyes tapasztalatom, hogy akkor lesznek sikeresek a diákok az angol nyelv elsajátításában, ha sikerül felkelteni érdeklődésüket mindaz iránt, amit a nyelv hordoz: felfejteni azt a csodát, ahogy a nyelv magában rejti az angol népszellemet; közös felfedező útra indulni, hogy meglássuk, ahogy a száraznak tűnő nyelvtani szerkezetekben és a furcsa szófordulatokban, idiómákban megpillantható a „britség” vagy „amerikaiasság”—miközben fontos meglátnunk az általános mögött az egyénit.

Jól érzem magam, ha gyógyítást, gyógyulást hozhatok…

Különösen fontos és megtisztelő feladat kamaszokat kísérni: figyelemmel, jelenléttel, rálátással. Ezzel adva teret számukra az egészséghez, teljességhez, mert csak így tudnak tanulni, önmaguk sorsába bátran beleállni, bármi légyen is az. Különösen fontos mindezt nem beavatkozón, csupán őket önmaguk számára megnyitón. 

 

Örülök, hogy létjogosultságot nyer egy holisztikus gyógyítói minőség jelenléte az iskolában, hogy kezdeményezője és munkatársa lehetek egy új szemléletű, pedagógiai munkát alátámasztó csapatnak, úgy is mint gyógyító és mint az egészségtudatos-szemlélet képviselője.