A tavaszi időszakban két hónapot töltöttem szlovéniának a fővárosában, Ljubljanába. Az ottani

Waldorfska Solába jártam ahol egy szerető közekben lehetttem. Hamar befogadtak és jól ment a

komunikáció is. Ugye ők szlovénül beszélnek és az angolt csak tanulják így egy szinten voltunk és

könnyen megértettük egymást. Az oktatás szlovénül ment így én a művészetórákba, matekórákba és

persz az angolórába tudtam bekapcsolódni. De a végére egészen jól értettem a szlovbén nyelv ü

órákat is. Az osztályfőnök nagyon kedves volt és egész közel is kerültem hozzá, ő tudott magyarul. Az

osztályban sok szoros barátság alakult és igen jól éreztem magam velük.

Ezidő alatt kolégiumban laktam ami nagy álmom volt, hogy kipróbáljam milyen. És nagyon jó élmény

volt. Az osztálytársaim a szomszédos szobában laktak é meg két aranyos lánnyal. Sokat bandáztunk

este, vagy ha volt szabadidőlnk. A hétvégéket mindig más családnál töltöttem az osztálybol, így volt

szerencsém bejárni az egész országot, a havas hegycsúcsoktól a kellemes tengerprarig mindent.

Szerencsére kint is találtam egy szuper kajak clubot, így tudtam az itthoni sportromat is folytatni. Ott

is a csapat része lettem, az edző nagyon sokat segített és igazán jófej volt. A csapattal szoros

barátságot is kötöttem. Voltam velük táborokban, versenyeken sőt még vadvízre is elvittek ami

nagyélmény volt számomra. Nekik köszönhetően nyáron volt szerencsém kijutni a avdvizi

világbajnokságra ahol világszerte szereztem barátokat és elképesztő élményt mondhatok magamévá.

Nekem szlovénia nagyon sokat adott, amilyen mélypontból én kimentem oda és hogy a végén

feltőltődve életerővel, rengeteg élményel tértem vissza szerintem ezvolt a legnagyobb kincs. És hálás

vagyok, hogy ezt a lehetőséget tőlük kaphattam meg.

Rózsa Julianna