2024 április tizenkettedike az egyik legfontosabb dátummá vált számomra, ugyanis utazásom Írországba az Erasmus+programmal ezen a napon kezdődött. Utam során több mint két hónapot töltöttem el Írország nyugati részének különleges, őszinte és gyönyört ébresztő, zöld fűszálakkal tarkított, homokos dűnéin, és vad, sziklás tájain. Közel a festői, színes házakkal mintázott Galway városhoz és a lélegzetelállító szépségű Moher-sziklák ölelésében. A helyi ALFA (Active Learning For Adolescents) Steiner Secondary School életébe becsatlakozva, az ottani 10. osztállyal közösen éltem, éreztem, és tanultam. Annak ellenére hogy a Steiner általános iskolák igen elterjedtek (az angol rendszerhez igazodva a hatodik osztályig) ez a Gimnázium egyedinek számít, mivel ezen kívül még egy olyan Steiner iskola található az Ír-Köztársaságban ami középfokú oktatást is biztosít. Pont emiatt nagyon boldog voltam amikor rájuk találtam, és még boldogabb ezért az ott töltött két hónapért! Mert ez az iskola és az emberek benne egy valódi csoda! Az iskola ideje alatt az összes órán részt vettem, és füzetet vezettem, esszéket írtam az adott epochához kapcsolódóan.  Érkezésemkor angol irodalom kezdődött éppen, aminek minden percét imádtam, és fantasztikus új aspektusairól tanultunk a 19-20. századra beérő mozgalmak, és a  társadalmunkban az elnyomástól való felszabadulás új érzése és törekvése, a művészetekre, és ezenbelül is a költészetre gyakorolt hatásáról. Az ezt követő epocha földrajz volt, aminek keretén belül elmentünk az osztállyal egy néhány napos kemping-túrára ahol a környezetre gyakorolt, valós hatásunkat, illetve a közeli biofarm tulajdonosain keresztül az ökoszisztéma és a vadélet elképesztő sokszínűségét is megtapasztaltuk Írország sajátos tőzeg vidékén járva.

Minden héten az egyik nap elmentünk evezni a mellettünk lévő tóhoz és négyes-ötös hajókkal szeltük a hullámokat. Ezalatt sokszor éreztem úgy magamat mint egy valódi viking ahogy a párás, ködfedte Lough Derg tó fölött néhány sirály átrepült, míg mi ütemre húztuk az evezőnket, figyelve a helyes irány tartását. Számomra ez álomszerű volt, de ott ez a minden nap része volt ahogyan az is, hogy reggel a napot általában ír tánccal kezdtük. Ilyenkor körtáncot jártunk és párban is táncoltunk, tradicionális ír zenére.  Az ír lét esszenciáját élhettem át ezeken a reggeleken, mert olyan könnyed, boldogsággal teli volt mindenkivel együtt közösen táncolni, majd kipirosodva a melegtől kifutni a hideg levegőre és élvezni a létet a pillanat illanékonyságával, de a szív örök emlékezetével. Különleges volt és szintén meghatározó, amikor a (háromgyerekes waldorfos fogadó család akiknél laktam az egész ottlétem alatt), tagjai meséltek a múltról, arról hogy még mindig látható hatásai vannak az országon az angol gyarmati időkből származó sebeknek.

Az osztályközösségbe nagyon könnyen becsatlakoztam, mindenki olyan befogadó és segítőkész volt hogy egy percig sem éreztem elveszve magam, hála nekik a kezdetektől a része lehettem ennek a közösségnek amit örökké a szívemben hordozok. Az év végén sikeresen előadtuk az iskola előtt a francia színdarabunkat. Május legvégén pedig lehetőséget kaptam részt venni az osztálykiránduláson ahol Hollandiába utaztunk és Amszterdam városát és a környéket valamint Leident és Den Haag-ot fedeztük fel múzeumok és az utcán barangolás közben.

Összességében mind az amit átéltem Írországban az emberek, akikkel találkoztam, a nyelv ami körülvett (és itt nem csak az angolra gondolok, hanem az ősi ír nyelvre is) egy nagyon természetes őszinteséget, és szétáradó kedves szeretetet hozott az életembe amiért örökké hálás leszek hogy megtapasztalhattam.   

 

 

Manzer Orsi

​