Munka és művészetterápiás csoportokat látogattam, azok munkájába, mindennapjaiba nyerhettem betekintést. Az ott töltött négy nap alatt napi nyolc órában (teljes munkaidőben) vettem részt a munkaterápiás foglalkozásokon, és saját magam is lehetőséget kaptam az alkotásra. Egy zsírkő szobrot és egyéb használati tárgyakat készítettem a páciensekkel egy légtérben. Ebben a közegben, a terápiás kertben és a kórház terápiás műhelyeiben teltek napjaim, aktív részvétellel és megfigyeléssel.
Többféle szemszögből rátekinthettem a terápiás életre, a gyakornokot, a docenst és a pácienseket is kikérdeztem személyes véleményükről és tapasztalataikról, amit a hat hétre tervezett közös munka folyamatában éppen átéltek. Külföldi ismerőseim, akiknél megszálltam, azt mondták rólam hogy “inspiráló vagyok”. Tényleg nagyon érdekelt amit csináltam és felfokozott állapotba kerültem .Azóta is a művészetterápia és  vagy munkaterápia elsajátításán gondolkozom, mert nagy mértékben ugyanazokkal a feladatokkal operálnak, melyeket én is alkalmazok a kézműves foglalkozásokon.

​

Rengeteg ismeretet, terápiás tájékozottságot szereztem, amelyet rögtön a tanév kezdetén az iskolában hasznosíthattam, a 9. osztállyal kőfaragást csináltam, amit még azelőtt sohasem. Az agyagozással kapcsolatban is tanultam olyan kezdő feladatokat amivel el lehet kezdeni a szobrászat tanítását.

​

György Imre